Bár köztünk élnek az autisták, mégis csak keveset tudunk róluk, mint ahogy ők sem értenek mindent a világunkból. Így van ezzel Orsós György is, akit mindenki csak Gyurinak szólít. A sors nem volt vele kegyes, mégis megtalálta a helyét Pécsett: elképesztő grafikáival hökkenti meg környezetét.

Ha valakire illik a „halmozottan hátrányos helyzetű" kifejezés, az Orsós György. Származását vezetékneve is elárulja, s már születésekor is tudható volt, nem hétköznapi személyiség lesz, ha felnő. Számára nem adatott meg családi kötelékben nevelkedni, az autista fiú hamar bekerült az állami gondozottak közé. Szerencsére mégsem kallódott el.

Az autizmusnak is léteznek fokozatai. Gyuri, ahogy mindenki szólítja, ugyan felügyeletre, gondozásra szorul élete végéig, mégis számtalan dologban önálló, egyéni életvitelre is alkalmas egyéniség. Akinek akadnak olyan tulajdonságai is, amiket sokan megirigyelhetnének azok közül, akik a többségi társadalomhoz tartoznak.

Minderről az a pedagógus, nevelő, Szakács László szólt, aki napi kapcsolatban áll csoportja tagjával.

­­– Szorgalmas emberről van szó – jelentette ki Szakács László, a Baptista Szeretetszolgálat Életminőség-fejlesztő Szolgáltatások Intézményének munkatársa, az Endresz György utcai központban. – Rendszeresen takarítja a közösségi tereket, meg az udvart is. Amit egyszer jól elvégzett, azt bátran rá lehet bízni, lelkiismeretesen teszi a dolgát. A hasonló bajokkal küzdőkre jellemző módon neki szintén akadnak olyan „dolgai", amikből nem enged. Ilyen a rendmánia, meg a személyes tisztaság iránti elkötelezettsége. Ezek természetesen hasznosak is lehetnek, ám néha kordában kell tartani. Amennyiben nem így lenne, akkor nyilván nem nálunk lenne napközben a mi emberünk.

– Hanem ott van az a különleges adottság, ahogyan a ceruzát kezeli! Aki nem tudja, kinek a művei az alkotások, egy gyors ismeretség után hitetlenkedve fogadja a megváltoztathatatlan tényt.

– Gyuri nem tanulta a művészet ezen ágát, meg másikat sem. Egyszerűen ösztönből megoldja. Olyan az agya, mint egy fényképezőgép. Amit egyszer lát, az elraktározódik a fejében, aztán híven képes visszaadni a papíron keresztül.

A róla mondottakat hallotta az érintett is, aki a furcsa grimaszok, különlegesen vékony
hangok nagymestere. Ennek ellenére szépen, összefüggően, esetenként kimondottan
választékosan szokott fogalmazni. De a tegeződés, illetve a magázódás formuláival nem
szokott bajlódni.

– Tudod bácsi, imádok rajzolni – árulta el az alkotó. – De csak házakat, utcarészleteket akarok megörökíteni. Nekem az a kedvencem, az megy igazán. A legapróbb részletekig szeretek mindent kidolgozni. Túl sok fajta ceruza sem szükséges hozzá. A Papnövelde (korábban Kulich Gyula) utcai házról, ahol korábban éltem mindent tudok. A hosszát, a magasságát, a szélességét, a cserepek számát is. Elmondjam?

– Isten őrizz, könnyen zavarba hoznál vele! Te viszont profikat is megszégyenítő
módon szoktál közelíteni a témákhoz.

– Igen, bejárok a Csorba Győző Könyvtárba. Ott lehet találni régi fényképeket a városról, a helyismereti gyűjteményben. Abból szoktam keresgélni, kiválasztani, mi legyen a következő képem témája. A fénymásolatokat ott elkészítik nekem, emlékeztetőnek. Onnantól már rajtam a sor. Indulhat a munka, ami néha bizony sok időt vesz igénybe, de nem bánom, ha szép lesz a végeredmény.

Egy rátermett művészeti szervező közreműködésével Orsós György talentumát akár pénzre is lehetne váltani. Bár, akkor talán elveszítené naiv varázsát az egész. Az azonban bizonyos, ami forint befolyna, azt nem nagyon lehetne rábízni arra, akit amúgy joggal megilletne a honorárium. Mert bizony az értékek ilyen dolgaival Gyuri nagyon nincs tisztában.

      Pucz Péter  

      Fotó: Kálmándy Ferenc